Az ünnepelt 1933-ban született Erdélyben, Gyergyószárhegyen. Már gyermekkorában, a háború ideje alatt Magyarországra került. Tizenkét évesen szerződött munkás volt az Ikrényi Állami Gazdaságban, majd később Oroszlányba költözött családjával. Utolsó munkahelye az Oroszlányi Bányász Sport Kör volt, onnan ment nyugdíjba. Huszonnégy évig volt az Oroszlányi Bányász Népdalkör tagja. Ő a legidősebb helyi szakszervezeti tag, több mint 75 éve fizet tagdíjat.

Hogy miként telnek nyugdíjas napjai, Rozi néni így vallott: „Nem érek rá unatkozni. Harminc évig Sikondára jártam a gyógyfürdőbe, csak sajnos elkaptam a COVID-ot, és egy évig lábadoztam belőle. Nagy a családom, 17 dédunokám, sőt már ükunokám is van. Mikor ünnepnapokon összejövünk, mindig én készítem a töltött káposztát”.

„A hosszú élet titka, hogy sokat kell mozogni! Amíg az ember bírja, mindig menni kell, és nem szabad elhagynia magát. Járok a Terefere klubba, én még a táncot is edzésnek tekintem” – mondta mosolyogva az ünnepelt szépkorú hölgy.