Akinek a kertjében gyümölcsfák állnak, és a nyári viharok nem tettek kárt a termésben, azoknak már egészen biztos gyűlik a gyümölcs a cefrében, hogy az ősz folyamán pálinka készülhessen belőle.

A pálinkáknak leggyakrabban szilva, körte, alma, kajszibarack, meggy, cseresznye, birs, szőlőtörköly, a málna vagy az eper az alapanyaga, de bármilyen kertben termő gyümölcsből készülhet. A 20. századot megelőzően a gyümölcspálinka döntően szilvából készült.

De milyen is a jó cefre? Aranyszabály, hogy a gyümölcsök közül ne kerüljenek a cefrébe a rohadt, penészes darabok. Az éretlen gyümölcs is csak rontja a cefrét, majd pedig a pálinka minőségét. Ágdarabok, levelek se kerüljenek bele. Legjobb minél jobban összeaprítani a gyümölcsöt. Ez azért fontos, mert minél pépesebb a cefre, annál hamarabb erjed, ezzel együtt jobb lesz a kihozatala és az íze is. Így a gyümölcscukor jobban felszabadul belőle, megkönnyítve az élesztők munkáját.

A hordó, amiben erjesztünk, mindig legyen tiszta. Hasznos, ha valamilyen fajtaélesztővel oltjuk be a cefrét. Hiszen csak az élesztők képesek, a cukrokat alkohollá bontani, ami az első napokban általában hőképződéssel is jár. A cefrét nem kell keverni, de naponta egyszer a tetején lévő bőrös részt le lehet nyomni, vigyázva, hogy ekkor se levegőzzön sokáig.

Forrás: Sokszínű Vidék