I. István király 1030-ban kinevezte Csanád püspökévé. Járta a vidéket, kijelölte a templomok helyét, és folyamatosan keresztelte meg az embereket. Szent István király halála után a püspök aktív politizálásba kezdett, ezért pogány lázadók kezére került, akik 1046. szeptember 24-én a mai Gellérthegyről szekerestül a mélybe taszították.

1083. július 26-án Szent László király kérelmére a Szentszék a szentek sorába iktatta.

Szent Gellért Budapest védőszentje is, vértanúhalálának helyszínén a XI. században templomot emeltek, ahová betegek tömegei jártak gyógyulást keresni. Innen is eredeztethető a hegy aljában feltörő gyógyforrások erejébe vetett hit. A hagyomány szerint ezen a helyen a sebek begyógyultak, a törött csontok helyükre illeszkedtek, ha fölöttük a sebesült anyja, lánytestvére vagy jegyese imádkozott.