Az ősz első hónapja, a szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt (septem = hét, márciustól számították), innen kapta a nevét, amit megtartott akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. A magyar néphagyomány Szent Mihály hava névvel illeti, nem véletlenül: Szent Mihály arkangyal szeptember utolsó dekádjának legrangosabb szentje.

A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, amivel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, Isten iránti hűsége pedig megingathatatlan.

A szeptemberi jeles napok közül nemcsak a katolikus hagyományok miatt kiemelkedő fontosságú Szent Mihály napja, azaz szeptember 29-e.

Szent Mihály hava végét ugyanis a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók: a Szent György-napkor, áprilisban legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza.

Szent Mihály napja egyben a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt, illetve a néphagyomány úgy tartja, ehhez a naphoz női munkatilalom is kapcsolódik: aki ugyanis ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.

Szent Mihály napja más szempontból is jelentős: e naptól várták többek között az időjárás, az ősz hidegre, téliesre fordulását, így időjósló napnak számít.