Nemzeti gyásznap
1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát. Utolsó szavaik, mondataik arról árulkodnak, hogy igazságtalannak tartották az ítéletet, mégis mindannyian bátran, büszkén vállalták a halált. Tizenhárom, Istenben hívő igazi férfi, akik a végső pillanatig hősként viselkedtek. Tizenhárom szív, amelyek egytől egyig a haza szolgálatáért lángoltak, és egy őszi reggelen a magyarságért és szabadságért szűntek meg dobogni. Október 6-át a magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá, az aradi vértanúk emléknapjává nyilvánította.
174 évvel ezelőtt a magyar történelem egyik legsötétebb napja virradt fel. A szabadságharc utolsó mozzanataként ekkor végezték ki a magyar honvédsereg kiváló vezetőit. Aradon, 1849. október 6-án reggel fél hatkor Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet golyó által ölték meg, hat órai kezdettel Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és gróf Vécsey Károlyt felakasztották. Ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke szenvedett vértanúhalált.
Mi volt a bűnük? A haditörvényszék elé állított tisztek elleni vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása (1849. április 14.) után szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek. A magyar sereg Világos közelében, a várostól mintegy 15 km-re, északra levő csigérszőllősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak, ami rendkívül megalázó volt Ferenc József számára. Ez a sértő zárójelenet adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy a császár a lehető legkegyetlenebb módon torolja meg a „magyar lázadó hadsereg” vezető tisztjein, hogy nem az osztrákoknak adták meg magukat. Ha így tesznek, azzal elismerték volna, hogy a szabadságharc elbukott, így azonban csak azt üzenték, hogy az egyesített osztrák és orosz seregekkel a magyarok a létszámhátrányuk miatt képtelenek tovább harcolni.
Gyászolunk október 6-án. Ezen a napon a nemzet vértanúja lett tizenhárom hazafi, akik közül többen egyáltalán nem tudtak vagy csak törve beszéltek magyarul, de nyelvi, társadalmi és vallási különbözőségeik ellenére össze tudtak fogni, és együtt harcoltak a szabad, független, polgári Magyarországért. Ez a nap olyan magyar és más nemzetiségű férfiak halálának gyásza, akik hősiesen végigharcolták szabadságharcunkat és nem rettentek meg a hóhérok előtt sem. Sőt, a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméiért is küzdöttek.
Az aradi tizenhármak súlyos örökséget hagytak ránk. Olyat, amelyhez méltónak kell lennünk, azonban nem könnyű méltónak lenni ennyi áldozathoz. Ők nem menekültek, hanem rendületlen lélekkel a sor elejére álltak - nemcsak élni, de meghalni is méltósággal, példát mutatva tudtak.