Szent Teréz a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentje, apáca, egyháztanító, a sarutlan karmelita rend női ágának megalapítója. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén - Szent Katalinnal és Svéd Szent Brigittával együtt - Európa védőszentjévé nyilvánította.

A szentek általában a haláluk napját szokták megkapni a naptárban, Szent Teréz esetében ez egy kicsit másként van. Halálának napján a katolikus egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, ezért a következő napra tették az ő emléknapját. A naptárreform miatt azonban október 15-e lett Szent Teréz ünnepnapja.

Szent Teréz jómódú zsidó családba született a spanyolországi Avilában 1515-ben. Harcos természetét jól mutatja, hogy hétévesen megszökött bátyjával, Rodrigóval, hogy a mórok földjén vértanúként életüket adják Krisztusért. Amikor 12 éves korában elveszítette édesanyját, a Szent Szűz oltalmába ajánlotta magát, belépett a karmelita rendbe.

Sokat betegeskedett, 4 napos kómából felépülve még nagyobb imaéletet kezdett. Állandóan kétségek gyötörték, egy időre még az elmélkedést is abbahagyta. Szent Ágoston Vallomásainak olvasása indította el benne a változást. Megtérését 39 évesen a megostorozott Jézus képe előtt élte át, és új életet kezdett. Ezután naponta megtapasztalta, mit jelent életében és lelkében Jézus jelenléte. Ezekben az években írta első lelki beszámolóit.

Ekkor alapította meg az első reformált (sarutlan) karmelita kolostort Avilában. Lelki tanítását először a Szent József kolostor apácáinak adta át. Fölhatalmazták újabb kolostorok alapítására. A sarus karmeliták főnökével és Keresztes Szent Jánossal való találkozása után született meg benne a férfi rend reformjának elhatározása. 1567-től 1582-es haláláig úton volt a rend reformja érdekében.

A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét. Ezt a jelenetet örökíti meg Bernini híres szobra a római Santa Maria Vittoria-templomban.