A királyi herceg valószínűleg 1000 és 1007 között született Székesfehérváron, a ferences templom és a rendház helyén korábban állt királyi palotában. Anyai nagybátyjáról, II. Henrik német-római császárról nevezték el. A Hahóti-kódex és Pray-kódex Hencirus Emericus néven említi őt. Kódexek és krónikák mesélik el életét, melyek főleg legendákon alapulnak.

Amit biztosan tudni lehet róla, hogy nagy gondot fordítottak nevelésére. 15 éves lehetett, mikor apja mellé került, aki beavatta őt az uralkodás és a hadvezetés rejtelmeibe.

1015-től Gellért püspök vette maga mellé és hét éven át tanította. Elvégezte a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot (szöveg, szólás) és quadriviumot (számok). A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is betekintést nyert.

István király Imrét jelölte ki az utódjának, megíratta az Institutio Morum-ot, vagyis az Intelmek Imre herceghez című írást, amiben, mint magyar király, és mint atyja, tanácsokkal, intelmekkel látja el fiát, mint a jövendő magyar királyt.

Imre herceget azonban vadászat során egy vadkan súlyosan megsebezte. 1031. szeptember 2-án halt bele sérüléseibe. Egyes feltételezések szerint nem egy vadkan, hanem egy „vadkan nemzetség” néven rendelkező besenyő volt az orrgyilkos.

Imre volt az első a királyi családból, akit az akkor még épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temettek el. Halála után István az országát és koronáját Szűz Máriának ajánlotta fel 1038. augusztus 14-én.

VII. Gergely pápa Szent László király uralkodása idején, 1083. november 4-én István királlyal és Gellért püspökkel együtt avatta szentté Imre herceget. Ünnepe november 5-ére került. A magyar ifjúság legfőbb égi közbenjárójaként is tisztelik.

A Kárpát-medencében számos tanintézmény, kulturális és egyházi egyesület, cserkészcsapat viseli a nevét.