A gyerekeknek a család, az otthon, az iskola vagy a helyi közösség kínálja a legnagyobb biztonságot. De ugyanitt éri őket a legtöbb és esetenként a legsúlyosabb bántás is. Ahogy az UNICEF fogalmaz: „sok gyerek számára az erőszak ismerős arcot visel”. A bántalmazó a valóságban sokszor közeli rokon vagy ismerős.

Bármi legyen is az indok vagy a magyarázat, ezt elfogadni nem lehet, a törvény is bünteti. Jó okkal teszi, mert a bántalmazás fizikai és lelki sebeket okoz a gyermeknek. Befolyásolhatja a későbbi családi kapcsolatait, fenntartva ezzel az erőszakspirált.

Az iskolai zaklatásoknál és bántalmazásnál az elkövetők gyakran maguk is gyerekek. Az ilyesfajta abúzusok nem csak az áldozatok jelenét keserítik meg, de elvehetik tőlük a jövőjüket. Ezért is fontos, hogy a környezet minél hamarabb feltárja ezeket, és megóvja a védteleneket.

Az ENSZ gyermekjogi egyezménye előírja, hogy minden törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést tegyünk meg azért, hogy megvédjük a gyermekeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától.