A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az így élők száma világszerte mintegy 700 millió főre tehető, közülük 420 millióan a fejlődő országokban élnek, gyakran emberhez méltatlan körülmények között.

Magyarországon közel 750 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát. Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án fogadott el egyezményt a fogyatékkal élők jogainak védelméről, amely 2008. május 3-án lépett hatályba. Magyarország az elsők között csatlakozott az új egyezményhez. A mintegy 50 fejezetből álló konvenció megköveteli a csatlakozó országoktól, hogy fokozatosan könnyítsék meg a hátrányos helyzetűek részvételét a közlekedésben, az oktatásban, a munkában, a kikapcsolódásban, és törvényben kell tiltaniuk a fogyatékkal élők bármilyen megkülönböztetését, törölniük kell jogrendjükből a hátrányos megkülönbözetést tartalmazó jogszabályokat. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, amely jelnyelven, Braille-írásos verzióban, az értelmi fogyatékosok számára könnyített változatban is hozzáférhető.

Magyarország kialakította az egyezménynek megfelelő jogszabályi környezetet. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi törvény céljai és alapelvei megegyeznek a konvenció cikkeivel, 2006-ban elkészült az országos fogyatékosügyi program.

A megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők elsősorban nem segélyekből, hanem saját munkájukból szeretnének megélni, foglalkoztatásuk azonban többletfeladatokat ró a munkáltatóra. Az Országgyűlés 2011-ben elfogadta a megváltozott munkaképességű emberek ellátásának átalakításáról szóló törvényt. A rokkantsági nyugdíj megszűnt, a megváltozott munkaképességűek 2012-től rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kaphatnak.