Az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza. A legenda szerint Szent Miklós myrai püspök segített a szegényeken, de nem fedve fel kilétét, ezt titokban, az éj leple alatt tette.

A piros ruhás, nagy fehér szakállú Mikulás kísérői a fekete krampuszok, akiktől a rossz gyerekek méltán félnek, hiszen hozzájuk köthető a virgács, amivel régen bizony oda is suhintottak a rosszaknak.

Az 1950-es években kezdett el begyűrűzni és elterjedni a Télapó elnevezés. Ma már nálunk is elterjedt szokás, hogy a gyerekek levelet küldenek a Télapónak, a kiscsizmák mellé sütit raknak, hogy kedveskedjenek az ajándékot hozónak. Minden gyerek ismeri Rudolfot, a legkedvesebb rénszarvast is a kilenc közül, akinek a többivel ellentétben piros az orra.

Mikulás és Télapó hozzátartoznak a decemberhez, kapcsolódnak hagyományainkhoz és megajándékozzák az egész évben jól viselkedő gyermekeket, örömöt okozva nekik. Hogy kihez melyikük érkezik, az a családoktól, a saját szokásaiktól függ. A lényeg a szeretet és a boldogság, amit ezek a piros ruhás, nagy szakállú apók magukkal hoznak.