Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, mely négy évvel megelőzte Florence Nightingale tevékenységét. Kossuth Lajos Országos Főápolói Hivatalt hozott létre és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát hogy vegye át a tábori kórházak ápolás felügyeletét:

„Téged kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”

Flór Ferenc az egészségügyi osztály vezetője együttműködéséről biztosította az országos főápolónőt, mert látta a közös célokért tett törekvéseit. Kossuth Zsuzsanna töretlenül, de már betegen, nagy akaraterővel, a sebesültek iránti őszinte együttérzéssel járta az országot. Minden kórházat felkeresett, több mint 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget.

Ő volt Magyarország első főápolója.

Irányításával pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, általános érvényű rendszabályokat fogalmaztak meg és betanították az önkénteseket. Olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a ma és a jövő ápolói számára egyaránt példaértékű. Tárgyi tudása, intelligenciája, kiváló szervező készsége, humánus cselekedete mindenki számára mintaként szolgálhat. Erős intuíciója biztos tudáson és személyes tapasztalatán alapult. Jó kapcsolatteremtő képessége, mások megértése, szakszerű és következetes döntéshozatala bizonyította alkalmasságát az ápolói pályára.

Nem volt szakképzett ápoló, hanem országos jogkörrel felruházott személy, aki a háborús viszonyok alatt teljes odaadással szolgálta a sebesülteket. A végsőkig kitartott a kórházak működése mellett, de a szabadságharc leverése után számára a sötét börtönévek, a súlyos szenvedések következtek. Magánéleti tragédiája is csak súlyosbította betegségét. Kiutasítása a szeretett hazából döbbenetes hír volt számára, hisz szülőföldjét mindennél jobban szerette. Kossuth Zsuzsanna 37 évesen New York-ban halt meg, ma is idegen földben nyugszik.