Az Oroszlányi Szegényeket Támogató Alapítvány segítségével érdekes programon vehettek részt Ürmös Klára osztályfőnök diákjai. A monodráma 90 percben foglalkozott az elgondolás alapjául szolgáló Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij regénnyel, és annak eszmeiségével.

A darabnak egyetlen szereplője van: Ráspoly, aki Raszkolnyikov karakterének felel meg. Ráspolyt 19 éves korában tíz évre ítélik el kettős gyilkosságért. Enyhítő körülmény, hogy részlegesen beszámítható állapotban követte el. A börtön első kezdeti nehézségei után Ráspoly börtönpszichológus segítségével elindul egy önismereti úton, együtt feltárják a bűncselekmény okait, és megoldást keresnek arra, hogy hogyan tegyék jövőbeli életét élhetővé a bűn elkövetése után. Magas intelligenciájának köszönhetően jól halad az úton. Nyolc év után feltételesen szabadlábra helyezik, ha társadalmi munkában vállalja, hogy prevenciókat tart iskolákban, ahol a bűnről, a lelkiismeret furdalásról, a börtön élet nehézségeiről beszél a középiskolásoknak.

Az előadás onnan indult, hogy Ráspoly megérkezik az osztályba, ahol a drámapedagógus - aki a prevenciós program munkatársaként mutatkozik be - bemutatja őt is, kérdéseket tesz fel, elindítja a beszélgetést. Ráspoly pedig vallomásként ismerteti történetét, beszélget a középiskolásokkal. Kovács Gergely - aki a főszereplőt alakítja -, nem egy előre betanult szöveget mondott el, hanem az osztály kérdéseire válaszolt úgy, hogy nem lépett ki szerepéből.

A program mellőzött minden szcenikai megoldást. Díszlet, jelmez és kellék nélkül, a legegyszerűbb módon a személyesség eszközével próbál meg hatni, gondolatokat ébreszteni. A megszokott színházi eszközök hiánya is azt fejezi ki, hogy nem egy tőlünk távoli figura Raszkolnyikov, hanem egy “közülünk” való ember. A Dosztojevszkij művet az alábbi gondolatok boncolása mentén dolgozták fel az alkotók:

"Négy éves voltam, mikor apám meghalt, azóta anyám egyedül nevel minket. Egyszer, olyan tíz lehettem, éjszaka mentem ki pisilni, és észrevettem, hogy anyám ott ül konyhában az asztal mellett a kis zöld széken, és sír. Az arcát nem láttam, csak a vállát, ahogy rázkódik. Nem vett észre. Nem mentem oda hozzá, mert nem szerettem volna, hogy tudja, hogy megláttam. Visszamentem a szobába, befeküdtem az ágyamba, és elhatároztam, hogy csak azért is boldoggá teszem anyámat" - részlet az előadásból.

A darab közben is aktívan kérdeztek a fiatalok. Érdekessége volt a napnak, hogy a program végén néhány diáknak feltűnt az irodalmi művel való hasonlóság. Ettől lett különleges, egyedi a drámapedagógiai játék. Záráskor tanulságot, döbbenetet, zavart, felkavaró érzéseket fogalmaztak meg a tanulók.