Víz Világnapja
Március 22-e a Víz Világnapja, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizeinket és környezetünket fenyegető válság megoldása a jó irányba tett lépések felgyorsításában rejlik.
A víz maga az élet. Földünk kétharmadát víz borítja, és az emberi testben is ilyen arányban van jelen. Az emberi kultúrák mindig is a folyók és a tengerek mentén alakultak ki, hiszen ahol víz van, élet van. A Földön található vízkészlet több mint 97%-a sós, 2%-a pedig jéggé fagyott édesvíz, és csak 1%-a használható fel közvetlen módon. Sok mindentől függ, de az ember általában csak 3-4 napot bír ki víz nélkül, valamivel többet, 2-3 hetet élelem nélkül, melyhez ugyancsak szükség van vízre!
A víz a legalapvetőbb és legszigorúbban őrzött élelmiszer!
A víz nem csak élelmiszer, hanem élelmiszer molekula is, hiszen az élelmiszerek önmagukban is tartalmaznak vizet, továbbá azok előállításához is szükség van megfelelő minőségű és mennyiségű vízre!
Nem utolsó sorban vízre nem csak nekünk, embereknek, hanem a körülöttünk lévő ökoszisztémának is szüksége van!
A hazai vízkészleteinknek 3 forrása van, melyek rendelkezésre állása és utánpótlása korántsem olyan kiegyensúlyozott és dinamikus az elmúlt évtizedben.
A csapadék: a kontinentális éghajlatunk a mediterrán felé tolódik, mely azt jelenti, hogy a lehullott csapadék szélsőséges eloszlásból származó mennyiségi rendelkezésre állása mára nem fedezi biztonsággal a vízszükségleti igényeinket,
A felszín alatti vizeink: a földtani tömbben tárolt, felszín alatti vízkontingensek megoldást nyújthatnak, azonban ez korlátozottan áll csak rendelkezésre, hiszen fennállhat az a veszély, hogy felhasználás mértéke meghaladja a felszín alatt történő utánpótlás mértékét, végtelen mélységig pedig nem fúrhatunk kutakat, arról nem is beszélve, hogy hazánk magas geotermikus potenciálja miatt igen „hamar” elérjük a meleg és sós termálvízadó réteget.
A felszíni vizek: Magyarország egyedülálló fekvése a Kárpát-medencében azonban jelenleg még lehetővé teszi az átfolyó vizek nagyobb arányú rendelkezésre állását, így azok megtartását és hasznosítását. A határokon beérkező felszíni vizeink azok, melyek dinamikusan, a felhasználást meghaladó ütemben megújuló vízkészletek (egyelőre). A megoldást ezért állami szinten a hazánkban történő vízkapacitás növelés, gazdálkodói szinten pedig a termőterületen történő visszatartás jelentheti.
Mindannyian függünk a víztől, ezért mindenkinek van tennivalója ebben a kritikus időszakban!