A jeles napon a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében Katona Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa Bottyán János kuruc generálisra, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezérére emlékezett vetített képes előadásával.

„Vak” Bottyán János Esztergomban született 1643 körül. Családjáról keveset tudunk, ami bizonyosnak tűnik, hogy elszegényedett, protestáns család gyermeke volt. Az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták birtokán dolgozott lovászként, Vágsellyén. 1663-ban Érsekújvárt elfoglalták az oszmán hadak. A közeli Vágsellye a magyar végvári vonal fontos eleme lett, Bottyán János pedig katonának szegődött. 1676-ban a sellyei lovasok zászlótartója volt, emellett pedig udvarbírói tisztséget is betöltött.

1681-1683-ig Komáromban volt katona, itteni szolgálata során a portyázásokban kitűnt kiemelkedő bátorságával és kezdeményező készségével. Rövidesen hadnaggyá léptették elő.

1703 elején még a kurucok ellen harcolt, majd Rákóczi pártjára állt. Rákóczi 1703. december 10-én aláírta tábornoki kinevezését, majd a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává nevezte ki.

A történész Bottyán számos katonai sikere és kudarca mellett említést tett házasságairól, és nem utolsó sorban merész tettének legendájáról. Állítólag fogadást kötött bajtársaival, hogy beszökik Érsekújvárra, és a minaretből az imát mondó müezzint a mélybe veti. Parasztruhában jutott be akkor, amikor éppen vásár volt, majd követte a minaretbe a müezzint, és letaszította a toronyból. Ezután a várkapu felé vette az útját, lelőtte az őrködő janicsárt, az őt üldöző oszmánokkal pedig társai végeztek.

1709 szeptember végén, a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. „Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban béhunyta másik szemét is” – mondta a legenda szerint Bercsényi Miklós.

A tartalmas, rendhagyó történelem órának beillő előadást követően a művelődési ház mellett álló II. Rákóczi Ferenc szobor koszorúzása zárta a megemlékezést.