Korábbi fiaskói után a 29 éves Klapka György tábornok itt végre megemberelte magát, és felnőve a feladathoz, Görgei tábornok távollétében derekas módon vezényelte le az ütközetet.

A magyar fősereg I. (Klapka György tábornok), III. (Damjanich János tábornok) és VII. hadteste (Gáspár András tábornok) 1849. április 15-17. között érte el a Garamot, s hozzákezdett a partváltás előkészületeihez. Klapka hadteste Kálna, Damjanich Óbars, míg a VII. hadtest műszaki alakulatai Zsemlér mellett fogtak hídverési munkába. Az I. és a III. hadtest 1849. április 18-án váltott partot a Garamon, míg a VII. hadtest csak másnap kezdte meg a folyamátkelést.

A Nagysallónál kivívott győzelem a legdöntőbb volt minden eddigiek között. Az ellenség a legnagyobb sietséggel és erőfeszítéssel tudott hét dandárt összehozni, amellyel a Komáromba vivő utat el akarta állni. Szándékát meghiúsította a magyar csapatok vitézsége, s csak alig sikerült nekik a Vágon túl újra összeszedelőzködni.

A csatában a császáriak jelentős veszteségeket szenvedtek, hiszen halottakban, sebesültekben és foglyokban közel kétezer embert veszítettek.

Klapka nagysallói győzelmének eredményeként báró Ludwig von Wohlgemuth altábornagy császári tartalék hadteste Érsekújvár felé hátrált, így a magyar honvédek számára megnyílt a komáromi erőd felé vezető út.