Babirák András 1930. március 17-én született, Budapesten. Gyermekkorában a nyári szünidőket gyakran töltötte nagyszüleinél, Oroszlányban.

Tanulmányait a főváros II. kerületében, a Marczibányi téri elemi iskolában kezdte, majd az Állami Toldy Ferenc Gimnáziumban folytatta, ahol német és latin nyelvet is tanult. Szerette a zenét, tagja volt a gimnázium énekkarának, harmonikázott, sokat olvasott és aktív szerepet vállalt a gimnáziumi cserkészcsapat tevékenységében, ami egész életére meghatározó élményt és erkölcsi tartást jelentett számára. Budapest ostromát Budán vészelték át, majd a háború végén a család Oroszlányba költözött.

Három éves sorkatonai szolgálata idején légvédelmi lokátoros kiképzést kapott. 1954-ben Budapesten, a 7. sz. Gépipari Technikum különleges képesítést nyújtó (energia) tanfolyam elvégzésével szerzett kiváló eredménnyel villamos gépkezelői, előkészítői és telepkezelői képesítést, majd 1956-ban a Komárom Megyei Villany és Épületszerelő Vállalatnál villanyszerelő szakképesítést. 1957-1961-ig folytatott tanulmányokat a tatabányai Villamos-energia Ipari Technikum levelező tagozatán, majd 1980-ban elvégezte a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnél rendezett felsőfokú energetikus tanfolyamot.

Az Oroszlányi Szénbányáknál különböző munkakörökben folytatott sok éves munkája során a Szállító Üzem villamos művezetőjeként, majd energetikusként is kiváló szakemberként tartották számon. Számtalan újítási javaslatot nyújtott be, melyek a gyakorlatban is beváltak, sikeresnek bizonyultak.

Széles látókörű, művelt, tájékozott és a világ dolgai iránt nyitott, érdeklődő emberként 1991-es nyugdíjba vonulása után, a rendszerváltás idején vállalt közéleti szerepet Oroszlányban. 1990. október 14-én megválasztották települési képviselőnek. Képviselőtestületi tagsága mellett 1992-1994-ig az önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottságának elnökeként tevékenykedett.

Nyugodjon békében!