Sosem szabad elfeledni: noha egy évben csupán egyetlen, kimondottan az édesanyákról szóló nap van, ők az esztendő minden napján megérdemlik a törődésünket.

Az életben soha, senkit nem fognak olyan feltétel nélkül, annyira hosszan, erősen és tisztán szeretni, mint amennyire egy édesanya szereti a gyermekét. Ez a kapcsolat semmilyen máshoz nem hasonlítható kötődés. Hiszen az édesanya életet adott, a gyermek pedig az életét köszönheti édesanyjának.

Egy anyának soha nem számít, milyen idős a gyermeke, mindig is törődni fog vele, és amíg világ a világ, azt mondja majd neki: kisfiam, kislányom. Persze – főleg kamaszkorban és felnőttként – ez a kapcsolat időnként vitákkal, nézeteltérésekkel is jár. Ennek dacára a végtelenül szoros kötődés életünk végéig megmarad.

Ez jusson eszünkbe akkor is, amikor a kamaszkorú fiunkkal, lányunkkal viaskodunk, vagy amikor ki sem látszunk a teendőkből és türelmetlenek vagyunk, miközben idős édesanyánk éppen ránk telefonál, hogy vagyunk, mi a helyzet az unokákkal. Vagy csupán azért hívnak, hogy megosszák velünk élményüket, örömüket, bánatukat. Vagy éppen megkérdezik, mikor is ugrunk el hozzájuk, mert rég láttak.

Rohanó világunkban a legtöbb, amit a virág és a szeretetünk mellé nekik adhatunk: az időnk, a türelmünk és a figyelmünk! Akik pedig már nem lehetnek velünk, azok emlékére gyújtsunk egy gyertyát.