1515. július 21-én született Firenzében. Már gyermekkorában is közvetlen, vidám lelkületű volt, és élénk képzelőerővel bírt. Édesanyját még ötéves korában elvesztette. Első tanulmányait szülővárosában a domonkosoknál végezte, akiknek lelki tanításai, és imádságos élete nagy hatással voltak rá. Apja később gazdag nagybátyjához küldte a Nápoly közeli San Germanóba, hogy ott kereskedőnek tanuljon és örököse lehessen. Bár a rábízott feladatokat szorgalmasan teljesítette, szabadidejét a montecassinói bencések között töltötte el.

Rómába ment, Istent akarta szolgálni. Nevelői állást vállalt, egy gazdag firenzei nemes fogadta fiai mellé. Közben ő maga hittudományt és bölcseletet tanult, s rendkívül szigorúan és szerényen élt. Az egyetemen Loyolai Ignáctól megtanulta a „belső imádságot”, a jezsuita atyákkal látogatta a szegényeket és betegeket. Tanulmányait azonban később félbehagyta, majd nagy vidámsággal és közvetlenséggel utcai apostolkodásba fogott.

Harminchat éves korában gyóntatója, Persiano Rosa atya rábeszélésére fölvette a papi rendet, s nemsokára lelki gyermekeinek egyre növekvő tábora alakult ki körülötte. Legmélyebb törekvése volt a szívekben otthont teremteni. S mindezt jókedvűen, vidáman tette, ifjaival rendszeresen játszva. A tereken és boltokban egyszerűen megszólította az embereket. Közvetlen modorának kevesen tudtak ellenállni. Éjszakáit bensőséges csendben, órákat virrasztva Istennel töltötte.

Apostoli tevékenységének középpontjában a gyóntatói munka állt, tömegek jártak hozzá gyónni. Kicsi cellája hamarosan szűknek bizonyult, ezért a San Girolamo della Caritá templom szomszédságában lévő épületet gyóntatója és néhány más jámbor pap társaságában átépítették oratóriummá. Sohase neheztelt, ha a gyerekek telelármázták a házat: Nem bánom, ha fát vágnak is a hátamon, csak ne vétkezzenek!

Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én pedig szentté avatták. Szent Péter mellett, ma is egyik legnépszerűbb szentje Rómának.

A sokak által kedvelt “Legyetek jók, ha tudtok” című olasz film Néri Szent Fülöp életéről szól. A főhős Szent Ignáchoz indul, az engedélyét kérni ahhoz, hogy Indiába mehessen misszionáriusként. Róma felé tartva azonban, látva a sok kallódó, csellengő, szegény gyermeket, úgy dönt, hogy életét az ő sorsuk jobbá tételének szenteli.