Június 29-e a hagyomány szerinti az aratás kezdete. Ekkor a legkorábban érő kalászosok – az őszi és a tavaszi árpa – betakarításával kezdődik az aratás, aztán a rozs és a búza, majd a zab válik vágáséretté.

A kalászszemle pár nappal korábban, Szent Iván napján, június 24-én történik. A búza ugyanis ekkor kezdi el hányni a kalászát, a töve megszakad, a gazdák szerint ilyenkor válik vágáséretté. Nincs nagy ünnep az aratás kezdetén, hiszen sok a munka a földeken, bezzeg utána! A munka végeztével kezdődik meg ugyanis az aratóünnep.

Régen talán még fontosabb volt az időjárás, mint a mostani, gépiesített világban. Az aratás 60-70 évvel ezelőtt nagy összefogást igényelt, és kézi erővel történt a munkálatok majdnem teljes egésze. A betakarítás idején használt eszközöket megáldatták, a munka megkezdése előtt kinn a földeken imádkoztak a bőséges termésért. Az aratás elengedhetetlen kellékei anno a sarló és a kasza voltak.

A sarlóval való aratás kifejezetten asszonyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A marokszedés szintén az asszony feladata volt, a kévék bekötése és összehordása ismét férfimunkának számított. Általában a családok, rokonok összefogtak, és egymásnak segítve takarították be az éppen aktuális gabonát. Azután ezeket a kévéket lovas kocsin behordták az adott gazda házához, ahol a falu cséplőgépén kiverették a szemet. Mindenkinek meg volt a feladata, ki adagolt, ki elszedett. A kihulló szalmát kazalba rakták.

Manapság, teljesen gépesített a termény betakarítás. Hatékonyabb, gyorsabb, és kevesebb ember munkáját veszi igényben. A modern aratógépek képesek mérni szemveszteséget, nedvességtartalmat, GPS pedig segít a táblatartásban.