Nem minden országban kerülhetne rá sor, mert nehezen képzelhető el például Görögországban „A görög dal napja”. Ott minden nap az van tudniillik. Ugyanígy nehéz lenne olyan rádiót találni Olaszországban, ahol ritkaság számba megy az olasz dal, vagy – kényszeredetten engedve a törvényi előírásoknak – éjszaka „tudják le” a kötelező hazai dalmennyiséget.

Itthon olyan világot élünk, ahol harcolni kell a honi szerzők munkáinak elhangzásáért. Uniós törekvés a nemzeti kultúrák megőrzése, talán mellünk döngetése helyett ezt az ajánlást fanyalgás nélkül vehetnénk át.

Ketten – felismerve a tarthatatlan honi helyzetet – túl a tiltakozáson és a panaszkodáson tenni kezdtek.

Egyikük – Presser Gábor - kivételesen sikeres zeneszerző, a magyar könnyűzene meghatározó szereplője. A másik - Gerendai Károly - szintén fanatikusan hitt valamiben, amiért mindenét kockára tette. Ma Európa legnagyobb zenei rendezvényének létrehozója, motorja. Mindketten nyugodtan hátradőlhetnének: eddigi munkásságuk is tiszteletet parancsol, hírnevük megalapozott.

Mégis, valamiért ezt az eseményt is létrehozták, valamiért fontos nekik, hogy felhívják a figyelmet a magyar dalokra. A siker őket, a kezdeményezés jogosságát igazolja.

Hallgassunk és adjunk teret (nem csak) a mai napon a magyar zenének!