A kávé világnapja Japánból ered, ahol elsőként tartották meg 1983-ban, 41 évvel ezelőtt. Hivatalosan azonban csak 2009 óta ünnepeljük szeptember 29-én, a sokak által szeretett ital világnapját.

A kávé felfedezéséről többféle mendemonda kering, a leghitelesebb történet a XIV. századra nyúlik vissza, amikor is állítólag egy etióp kecskepásztor arra lett figyelmes, ha kecskéi egy bizonyos bokor piros termését legelik, akkor felélénkülnek. A pásztor begyűjtötte a cserje piros bogyóit, s elvitte a közeli kolostor szerzeteseinek. Azok forró főzetet készítettek a bogyókból – megfőzték az első kávét. Az ital hatásosnak bizonyult, felélénkültek tőle, ezért rendszeresítették, főleg az éjszakai szertartások, imaórák előtt ittak a főzetből.

Magyarországon nagy valószínűséggel a törökök 150 éves megszállása alatt terjedt a „fekete leves”. Széles körben azonban csak Buda visszafoglalása után ismerték meg az országban. Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelem című művében írja le először a kávé szót: "Egymás közt sok dologról beszélgetének. Kávét kicsin fincsából hörpölgetének…"

1714-ben megnyílt az első magyar kávéház, majd rövid időn belül számuk megsokszorozódott. A kávéházak pedig a szellemi és művészi világ központjává váltak.

Mi, magyarok Európában az évi 3-3,5 kilogrammos kávéfogyasztással nem számítunk a komoly kávékedvelő nemzetek közé. Összehasonlításképpen: a finnek évente csaknem 12 kilogramm kávét fogyasztanak, ami átlagosan napi 5 csészét jelent per fő. Az olaszok háromszor, a spanyolok kétszer többet isznak, mint mi - 5,7 és 4,5 kiló/év.

Négy kávéfogyasztóból három a klasszikus pörkölt kávékat részesíti előnyben, ugyanakkor a fiatalabbak között egyre népszerűbbek az instant kávék és a kapszulás megoldások is.