A tematika hasonló, a filmes szerző ismét mozgóképes alapanyagból indult ki, de ezúttal Oroszlány falu és Majk két világháború közötti időszaka áll a középpontban. A kötet kiadója, támogatója Oroszlány önkormányzata, ezért a bemutatón Takács Károly polgármester köszöntötte a zsúfolásig telt nagyterem érdeklődőit. Forgács József beszélgetőtársa Kis Imréné, a Falu Hagyományőrző és Kulturális Egyesület tiszteletbeli elnöke volt. 2016-ban kezdtek el ugyanis egy idősek visszaemlékezésein alapuló közös munkát, amelynek eredményeként kisfilmek születtek, és a történetekből ebbe a kötetbe is jó néhány bekerült.

A 280 oldalas könyvben 16 történet található, többek között az oroszlányi Hanzlik, Kristyák, Makuvek, Matus, Suvada, Svanda családokhoz köthetők. Szívbemarkoló az Amerikába vándorolt Makuvekek leszármazottainak száz év utáni újratalálkozása vagy Hanzlik Jánosnak, a falu legerősebb emberének életútja, amely A szabadság olimpikonja című kisdokumentumfilm alapján készült. A kiadvány különlegessége, hogy megelevenednek benne az Esterházyak lakta majki kastély hétköznapjai, és egy hiánypótló életrajz-összeállításban gróf Esterházy Mónika élete is. Ennek kapcsán a közönség megtekinthette azt a 18 perces kisfilmet, amely a grófnő 1992-es majki látogatásakor készült. Forgács József elárulta, könyvét az interjú készítőjének, Kondor Ferencné Ildikónak, az oroszlányi városi televízió korán elhunyt szerkesztőjének dedikálta.

A bemutatón az is elhangzott, hogy a kötet történeteinek továbbgondolásával többek között mesekönyv és mozifilm-forgatókönyv is készül.

A program végén minden jelenlévő ajándékba kapta a kötetet, amelyet a jövőben az önkormányzat reprezentatív kiadványként vendégeknek, elismerésben részesülőknek ajándékoz majd.

S hogy miért Aranypor lett a kötet címe, arról a szerző így ír a kiadvány előszavában:

„A táj megszépült, patinát és lelket kapott. Versek kerengtek benne fényesen, mint a fecskék.” – írja Illyés Gyula a Puszták népe című szociográfiájában, felidézve azt a pillanatot, amikor gyermekként ráeszmélt, hogy szülőfalujában, Sárszentlőrincen járt gimnáziumba Petőfi Sándor, akiért rajongott. „Egy pillanat alatt megváltozott előttem Sárszentlőrinc, ragyogni kezdett, aranypor szállt reá.”

Nos, ezt az érzést ismerem. Engem is ez bizserget azóta, amióta csak olvasok vagy kiderítek valami érdekeset Oroszlányról. Van, akinek „csupán” egy csinált munkásváros, nekem azonban „aranypor szállt reá”. És meggyőződésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.