Az eseményt Horváth Adrienn köszöntője nyitotta meg, aki az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet.

– A gyertyalángok fényei nem csak a temetőt világítják be, hanem a bennünk élő emlékeket is. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy az élet múlandó, de a szeretet, amit magunk után hagyunk, örök – mondta Horváth Adrienn.

Ezt követően Péter Melitta osztotta meg gondolatait az elmúlás és az emlékezés kapcsolatáról.

– Örök a magány és örök az emlék, bennünket lágyan ringat a nemlét. De ha gondolsz ránk, mi felébredünk. De ha gondolsz ránk, érintett kezünk. De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk. De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk – fogalmazott Péter Melitta.

A program további részében az evangélikus és a katolikus egyház képviselői mondtak beszédet, hangsúlyozva a hit és a szeretet szerepét az emlékezésben.

– A Földön együtt töltött idő rövidsége hozza a csalódott kérdést a zsoltárosból, hogy ugyan mit várhatok én még, Uram? Ebben a kérdésben a felismerés fájdalma szólal meg a mulandóság terhe. Amit felold az el nem múló, a maradandó, az örök – mondta Pápicsné Jakab Johanna evangélikus lelkész.

Bakos Áron plébános az imádság erejéről beszélt.

– Akik tisztulnak, akik a bebocsátásra várnak, őróluk megemlékezünk. Imáinkkal segítjük őket, hogy ahol most a tisztuláson mennek keresztül, abban mi támogatni tudjuk őket, mellettük álljunk az imáinkkal, a megemlékezésünkkel – mondta Bakos Áron.

Az esemény zárásaként a résztvevők közösen gyújtottak gyertyát elhunyt szeretteik emlékére. A fények a csendes megemlékezés mellett a szeretet és az összetartozás üzenetét is közvetítették.